Civilization VI

 Civilization VI

A Civilization hatodik része bizonyos értelemben mestermű, más tekintetben azonban visszalépés a sorozat előző fejezeteihez képest. Az új, rajzfilmszerű látványvilág ízlés kérdése, nekem nagyon bejön ez a stílus, de jómagam a World of Warcraft grafikáján szocializálódom már tizensok éve, ami ugyanezt a stílust alkalmazza. Az elvakult rajongók közül (és most olyanokra gondolok főként, akik a Civilization sorozaton kívül bottal sem piszkálnának meg más videojátékot) azonban sokan gyerekesnek érzik ezeket a könnyed animációkat és jópofa grafikai megoldásokat. Tény és való, egészen más lett, mint az ötödik fejezet, de ez szerintem nem feltétlenül baj. Nekem tetszettek ezek a vicces kis animációk, egészen jókat nevettem Kleopátra rátartiságán, Gandhi bölcseletein vagy éppen Szaladin ravasz taktikázásán. A zene kifejezett jó lett, mindegyik nemzet kapott valami egyedi dallamot, ami csak náluk hallható. Összesen húsz nemzet közül lehet választani, és ebben ott vannak az aztékok is, őket az előrendelők már megjelenéskor megkapták (annak sem kell lógatnia az orrát, aki lemaradt róluk, januárban mindenki számára ingyenesen elérhetők lesznek). Mindegyik nemzet egyedi egységekkel, épületekkel és képességekkel bír, soha nem lesz két ugyanolyan meccsünk.

Hatalmamban áll megtenni
Győzni sokféleképpen lehet, pont ez az, amiért annyi éven keresztül képesek vagyunk játszani Sid Meier fantasztikus örökségével. Az egy dolog, hogy katonai hódításokkal leigázzuk az ellenséges országokat, de vannak a nyílt erőszaknál sokkal körmönfontabb módszerek is. Győzelmet nemcsak bombázókkal és harckocsikkal érhetünk el. A kevésbé vérszomjas vezetők törekedhetnek a vallási, kulturális vagy akár tudományos győzelemre is. Hiába döngeti a kaput ellenséges sereg, ha közben a mi civilizációnk már kolóniát alapított a Marson, és a csillagközi utazás kapujában áll. Ettől függetlenül persze botorság lenne kihagyni a katonai hódításokat, meglehetősen szórakoztató látni, miként hódolnak be híres ellenfeleink. A szépséges Kleopátra a veresége után inkább egy áspiskígyót ölel a keblére, mintsem fejet hajtson nekünk.

Sajnos a sorozat régi hibáit nem sikerült még teljesen kiküszöbölni, most főként a mesterséges intelligencia bénázásaira gondolok. Mint minden játékot, ezt is normal (prince) fokozaton kezdtem el játszani, de ennyi erővel akár becsukott szemmel is játszhattam volna véletlenszerű kattintásokkal. Javaslom, hogy toljuk feljebb a nehézségi szintet, mert úgy lesz igazán élvezetes a játék. Az egyik játékomban a rómaiakkal sikerült magamra haragítanom a nagy Gandhit, aki aztán harci elefántjaival megindult a birodalmam felé. Magamban már el is könyveltem egy megalázó vereséget, de aztán a városfalak alatt hirtelen megálltak az ormányos emlősök, és eszük ágában sem volt ostromgyűrűbe fogni erődítményeimet. Ezt persze gyorsan ki is használtam, és a felmentő légiókkal egyesével vertem meg hadseregeit. Mire észbe kapott, már az utolsó városát is bekebeleztem.

admin

Related post