Bloodshot kritika

 Bloodshot kritika

A Bloodshot első 5 perce alatt hősünk Afrikában akciózik, majd hazatérve várja a gyönyörű asszony, akivel akciózik és akiről annyit tudunk meg ez idő alatt, hogy nő. Majd valamilyen okból kifolyólag egy rosszarcú ember mindkettőjükkel végez, hogy utána feltámadjon és apró nanobotokkal, nanitokkal kvázi elpusztíthatatlan szuperember legyen, aki a hőn szeretett asszonyt szeretné megbosszulni, akiről továbbra is csak annyit tudunk, hogy nő.

Nincsenek érdemi párbeszédek, nincsenek karakterek, csak skiccek, akik közül legfeljebb egy vicces, de inkább idegesítő figura marad meg az emlékezetünkben, valamint pár pofás kütyü és szó szerint arcletépő látványelem.

A film fő témája a második esély, a sok pénzért kiképzett katonák rehabilitálása, ami a modern technológiának köszönhetően már nem csak művégtagokat és az izmok erejét megsokszorozó külső vázat jelent, hanem a feltámasztás révén kvázi halhatatlanságot. Az ember persze azt hinné, hogy mekkora ötlet harcba küldeni olyat, akinek semmi veszítenivalója, aki legyőzhetetlen és sebezhetetlen, de ez nem így van. Bár a sereg átformálja az embert, attól még ember marad, a parancsokat maradéktalanul teljesítve is szabad akarattal, emlékekkel, tervekkel, vágyakkal, félelmekkel, így a haláltól való félelemmel is bír.

A Bloodshot egy effektekben és hullákban gazdag, magvas gondolatokban némileg szegényebb “fantasztikus akció”, ahol a műfaji besorolás jelzője a jövőbeliségre, nem pedig Vin Diesel játékára utal. A maga módján hiteles Dieselen és a képregényfilmektől megfáradni látszó Guy Pearce-en túl kevés emlékezetes, vagy épp kellemes pillanatot hoznak a mellékszereplők.

A Bloodshot blockbuster mércével mérve kifejezetten szerény összegből készült, ez pedig a film utolsó mentsvárát jelentő szegmensén, az akciójelenetein is meglátszik. Néhány stílusosabban bevilágított, sok lassítást alkalmazó szekvenciát kivéve a verekedések és üldözések nagy része egészen fantáziátlan.

Huncutka

Related post